Nálam: Patchwork / Foltvarrás = Nagy szerelem
A kreatívkodásaim közül talán ez az a technika, amit leginkább magaménak tudok tekinteni. Erre tudom azt mondani, hogy nem vagyok kezdő a témában. Ennek ellenére azt is vallom, hogy még van mit bőven tanulnom, s vágyok is erre. (Mondjuk ez minden hobbymra igaz.)
Patchwork témában most az eddigi főművemet mutatnám meg, ami egy igazi "násztakaró", pontosabban "nászágytakaró", mivel nászajándékba készült.
Imádtam csinálni. Az első tervezgetéstől, az anyagok kiválasztásán át a szabásig, varrásig, összeállításig... minden mozzanatát, részletét.
A takaró alapinspirációja egyik kedvenc könyvemből származott:
Egy röpke történet ehhez: a mai napig nem hiszem el, hogy amikor pont ehhez a takaróhoz válogattam az anyagokat, s az összes tervrajzommal a kezemben sakkoztam, hogy akkor hogyan álljon össze a színvilága a takarónak, egyszercsak feltűnt a boltban Halász Edit. Kiszúrta, hogy az egyik takarója az ihletadója a készülő művemnek. Nagyon kedvesen válaszolt minden kérdésemre, s eloszlatta félelmeimet a méretileg nagy mű kivtelezhetőségének tekintetében, majd dedikálta a könyvemet. :)
A fenti képen is látható, hogy a takaró nem éppen kis méretű (220x220), de mindehhez a pocakom sem volt éppen kicsinek mondható, hiszen a Danipocakom utolsó hónapjaiban tartottam, a nyár kellős közepén. A család nem egyszer kérdőjelezte meg, főleg a végén, hogy normális vagyok e, hogy ekkora pocakkal, ekkora takarót varrok, hiszen amikor a végső összeállítást, tűzéseket csináltam, nem volt egyszerű feladat mozgatni a gép alatt a művet, + közben be is takart a jó melegben. (Most megnézve a képet, hogy fértem hozzá a géphez?) De a lényeg az, hogy Danit egyáltalán nem zavarta, sőt a mai napig nem zavarja, ha varrok. Megszokta a pocakomban a gép zakatolását. Simán alszik a mai napig, ha varrok. Szerintem neki ez a zakatolás lett az altatódala. :)
A takaró teljes "sk" csomagolást is kapott tőlem:
