Napraforgó kenyér

Ő is húsvéti "sk" csoda volt.

Mikor mondtam Apának kora reggel, hogy na akkor én lemegyek kenyeret sütni pá, aludjatok tovább, akkor le akart beszélni, hogy aludjak csak, majd átmegy a pékhez, s hoz friss meleg kenyeret. De nem engedtem a kenyérgyártást illetőleg. Aludni viszont tovább aludtam :D Még jó hogy Anyumék délután jöttek csak húsvéti lakomázni.
Hogy hol, s kinél találkoztam először a recepttel, valamikor karácsony táján nem tudom. De azt tudtam rögtön, hogy a húsvéti asztalon ott fog díszelegni az én napraforgókenyerem is. Végül KataKonyha alapanyagaival és leírása alapján dolgoztam.
Amikor félkész állapotban látta Apa, közölte, hogy na Ő mégis csak megy a pékhez (nemigazán szereti a magos dolgokat). Lebeszéltem róla, viszont a pánik bennem is gyűlt (Mi lesz, ha mégse sikerül? Mit eszünk a salikhoz, sonkákhoz, tojásokhoz...?), így Anyumékkal csak hozattam két veknit. No nem kellett volna. Fel lettek ugyan szelve a forró kenyérkék, de nem nyúlt hozzájuk senki :) A szépre sült virágom szinte az utolsó morzsáig elfogyott az ünnepi asztalnál.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki. Nagyon-nagyon finom és igazán mutatós.
Balázsom kommentje meg ennyivolt, amikor sült, s benézett a sütőbe:

- Anya! Miért kell megsütni ezt a szép virágot? :D