A kreatívkodásaim közül talán ez az a technika, amit leginkább magaménak tudok tekinteni. Erre tudom azt mondani, hogy nem vagyok kezdő a témában. Ennek ellenére azt is vallom, hogy még van mit bőven tanulnom, s vágyok is erre. (Mondjuk ez minden hobbymra igaz.)
Patchwork témában most az eddigi főművemet mutatnám meg, ami egy igazi "násztakaró", pontosabban "nászágytakaró", mivel nászajándékba készült.
Imádtam csinálni. Az első tervezgetéstől, az anyagok kiválasztásán át a szabásig, varrásig, összeállításig... minden mozzanatát, részletét.
A takaró alapinspirációja egyik kedvenc könyvemből származott:
Egy röpke történet ehhez: a mai napig nem hiszem el, hogy amikor pont ehhez a takaróhoz válogattam az anyagokat, s az összes tervrajzommal a kezemben sakkoztam, hogy akkor hogyan álljon össze a színvilága a takarónak, egyszercsak feltűnt a boltban Halász Edit. Kiszúrta, hogy az egyik takarója az ihletadója a készülő művemnek. Nagyon kedvesen válaszolt minden kérdésemre, s eloszlatta félelmeimet a méretileg nagy mű kivtelezhetőségének tekintetében, majd dedikálta a könyvemet. :)
A fenti képen is látható, hogy a takaró nem éppen kis méretű (220x220), de mindehhez a pocakom sem volt éppen kicsinek mondható, hiszen a Danipocakom utolsó hónapjaiban tartottam, a nyár kellős közepén. A család nem egyszer kérdőjelezte meg, főleg a végén, hogy normális vagyok e, hogy ekkora pocakkal, ekkora takarót varrok, hiszen amikor a végső összeállítást, tűzéseket csináltam, nem volt egyszerű feladat mozgatni a gép alatt a művet, + közben be is takart a jó melegben. (Most megnézve a képet, hogy fértem hozzá a géphez?) De a lényeg az, hogy Danit egyáltalán nem zavarta, sőt a mai napig nem zavarja, ha varrok. Megszokta a pocakomban a gép zakatolását. Simán alszik a mai napig, ha varrok. Szerintem neki ez a zakatolás lett az altatódala. :)
A takaró teljes "sk" csomagolást is kapott tőlem:
Patchwork témában most az eddigi főművemet mutatnám meg, ami egy igazi "násztakaró", pontosabban "nászágytakaró", mivel nászajándékba készült.
Imádtam csinálni. Az első tervezgetéstől, az anyagok kiválasztásán át a szabásig, varrásig, összeállításig... minden mozzanatát, részletét.
A takaró alapinspirációja egyik kedvenc könyvemből származott:
Egy röpke történet ehhez: a mai napig nem hiszem el, hogy amikor pont ehhez a takaróhoz válogattam az anyagokat, s az összes tervrajzommal a kezemben sakkoztam, hogy akkor hogyan álljon össze a színvilága a takarónak, egyszercsak feltűnt a boltban Halász Edit. Kiszúrta, hogy az egyik takarója az ihletadója a készülő művemnek. Nagyon kedvesen válaszolt minden kérdésemre, s eloszlatta félelmeimet a méretileg nagy mű kivtelezhetőségének tekintetében, majd dedikálta a könyvemet. :)
A fenti képen is látható, hogy a takaró nem éppen kis méretű (220x220), de mindehhez a pocakom sem volt éppen kicsinek mondható, hiszen a Danipocakom utolsó hónapjaiban tartottam, a nyár kellős közepén. A család nem egyszer kérdőjelezte meg, főleg a végén, hogy normális vagyok e, hogy ekkora pocakkal, ekkora takarót varrok, hiszen amikor a végső összeállítást, tűzéseket csináltam, nem volt egyszerű feladat mozgatni a gép alatt a művet, + közben be is takart a jó melegben. (Most megnézve a képet, hogy fértem hozzá a géphez?) De a lényeg az, hogy Danit egyáltalán nem zavarta, sőt a mai napig nem zavarja, ha varrok. Megszokta a pocakomban a gép zakatolását. Simán alszik a mai napig, ha varrok. Szerintem neki ez a zakatolás lett az altatódala. :)A takaró teljes "sk" csomagolást is kapott tőlem:
Hú Timi minden elismerésem!!!!!!! ez valami álomszép, és még annál is több... és mennyi temérdek munka... és a csomagolás önmagában felér egy ajándékkal :)
VálaszTörlésEz a takaró hihetetlenül gyönyörűűű! :)))
VálaszTörlésSzia! :) El vagyok ájulva! Fantasztikus munkák jönnek ki a kezeid alól! Nagyon-nagyon szépek. Láttam már sok ilyen kézimunkát, de ilyen szépeket, szabályosakat még nem. Komolyan! Minden elismerésem a tiéd! :)
VálaszTörlésA pocak nem semmi volt! :))) Hirtelen az ember azt gondolná, hogy nem is egy pocaklakó van odabent, hanem kettő. :))) Óriásbabád született? Mekkora volt a súlya, hossza? :) Én azokra az időkre, amikor én is pocakos voltam, nagyon szívesen emlékszem vissza. Olyan nagyon jó volt minden pillanatban érezni, hogy léteznek. :))) Amióta megszülettek, csak aggódom folyton. :)))
További sok-sok szépséges alkotást kívánok Neked! :)
Üdvözlettel:
Anikó
Hehe, éppen most jövök a gmail-ről, ahol EZT a takarót emlegettem Neked...
VálaszTörlésA díszcsomagolást annak idején nem láttam, de az is fantasztikus!
Éva
Ez valami őrület! Hát innentől kezdve teljesen más dimenzióban gondolok rád!
VálaszTörlésÉs a ti nászágyatokat takarja vagy ajándék volt (lehet hogy átsiklottam rajta)?
Gyönyörű, díjnyertes darab! Vidd kiállításokra!
Óhhhh, ez gyönyörű!!!
VálaszTörlésNem lehetett semmi ezt megvarrni??
Nézz be hozzám,vár Rád egy dij...
VálaszTörlésÚristen, de gyönyörű!
VálaszTörlésTe jó ég!
Totál odáig vagyok! :)
A csomagolásról nem is beszélek.
Sziasztok!
VálaszTörlésDe aranyosak vagytok! Hízik a májam :) pedig nem kellene neki :D Köszönöm a reagokat!
Anikó!
Pocakom mindkét fiamnál hatalmas volt, pláne, hogy alacsony vagyok. A Pocak hordott engem, s nem én őt. A fiúk nem voltak kicsik, de nem is voltak olyan hűde nagyok. Túlhordással születtek mind a ketten, Bala 3450g/54 cm-el, Dani 3900g/56 cm-rel. A pocakos létet összes kellemetlenségével együtt én is imádtam, s a "paramama" jelenség néha nálam is felüti fejét, mióta kibújtak :) De ez már csak így természetes :)
Viki!
Sógoroméknak készítettem :) A mi ágytakarónkról is keresek majd egy képet, de az sokkal szimplább kivitellel készült, ám annál kedvesebb darab :)